A munkaviszonyban a munkáltató rendkívüli munkaidőben való munkavégzést rendelhet el. Előfordulhat azonban, hogy a munkavállaló nem kíván túlórázni. Ebben a helyzetben felmerül a kérdés, hogy jogszerűen megtagadhatja-e a munkavállaló a túlórában való munkavégzésre való utasítást? Milyen hátrányos következménye lehet a rendkívüli munkavégzés megtagadásának? Szakértőnk válaszol az ezzel kapcsolatos legfontosabb kérdésekre.

Mikor beszélhetünk túlóráról?

A köznyelv túlórának, a jogi szaknyelv rendkívüli munkaidőnek nevezi, ha a munkavállaló a munkaidő-beosztásától eltérő időben, ill. munkaidőkeret esetén a munkaidőkereten felül végez munkát. Tehát túlóráról van szó, ha például az adott munkanapon a dolgozó beosztás szerinti munkaideje délután 4 óráig tartana, de a napközben beérkezett megrendelés teljesítése miatt a munkáltató elrendeli, hogy este 7-ig kell dolgoznia. Rendkívüli munkaidő például az is, ha a munkavállalót szabadnapján rendelik be dolgozni.

Túlórát a munkáltató rendelhet el. A munkáltatónak a túlórára vonatkozó előírása munkavégzésre való utasításnak minősül. Nem kötelező, hogy a túlórát a munkáltató írásban rendelje el. Túlóra akár szóban is elrendelhető, és utasítását a munkáltató csak akkor köteles írásba foglalni, ha a munkavállaló kéri.

(Azzal kapcsolatban, hogy a túlórát egyáltalán érdemes-e elrendelni, megoszlanak a vélemények: egyrészt ebben az időszakban a leghatékonyabb a munkavégzés. Azonban hiába szól úgy az alapképlet, hogy aki dolgozik, az értéket termel a társadalomnak, aki pihen, az pedig csak fogyasztja a megtermelt javakat, mégsem biztos, hogy az egy emberre jutó termelés növelése lenne a kívánatos. A túlterhelés ugyanis, úgy tűnik, hosszabb távon kifejezetten növeli a társadalom terheit, vagyis ha kevesebbet dolgoznánk, az mindenkinek jó lenne.

Kivételesen a külön utasítás nélkül végzett túlóra is olyannak számít, amelyre a dolgozót többlet díjazás illeti meg. A bírósági gyakorlat elismeri a túlórát abban az esetben is, ha a munkáltató kifejezett utasítással nem rendelte el, de a rendkívüli munkavégzést tudomásul vette, és az így végzett többletmunka a munkáltató érdekében szükséges és indokolt volt.

A túlórázás megtagadása

A túlóra elrendelésének törvényben szabályozott korlátai vannak. Ha e korlátok valamelyikébe ütközik a túlóra elrendelése, akkor a munkavállaló jogosan tagadhatja meg az utasítás teljesítését.

Teljes napi munkaidő (napi 8 óra) esetén, naptári évenként 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. Az elrendelhető túlóra arányosan kevesebb, ha a munkaviszony év közben kezdődött, vagy részmunkaidőben alkalmazzák a dolgozót. A túlóra előírásánál arra is ügyelni kell, hogy a napi munkaidő maximális időtartamára (rendszerint 12 óra) és a napi pihenőidőre vonatkozó előírások (rendszerint 11 óra) is betartásra kerüljenek.

Tovább >>